A gyermek születésekor fiziológiás nyeléssel nyel. Ez az infantilis nyelésmód azonban
ideális esetben az idegrendszer érésével leépül és átadja helyét a szabályos nyelésnek. Az
anyamellről táplált csecsemő a szopással megalapozza nyelvének, szájizomzatának kellő
mértékű fejlettségét. A cumizás, cumisüveg használata, az ujjszopás, vagy a körömrágás
hosszú idejű fennmaradása azonban gátolja a megfelelő izomtónus és a szabályos fogazat
kialakulását. A gyermek 5 éves kora után fennmaradó infantilis nyelésmódját nyelvlökéses
nyelésnek nevezzük, mely ortodonciai (fogszabályzó) és logopédiai következményekkel jár.
A nyelés egy akaratlagos és egy reflexszerű fázisból áll. A szabálytalan nyelv- és
izomfunkció (pl. nyelés során nem záródó fogsor esetén) eltérést okoz az akaratlagos
fázisban. Ekkor a nyelv a fogak közé tolódik, vagy oldalt kicsúszik. Mivel a nyelv izomzata
roppant erős, elváltozásokat okoz a fogazat és az egész arcberendezés fejlődésében.
A gyermek beszédében jellemzően sérül a t, d, n, l hangok képzése, valamint a
sziszegő (sz, z, c) és susogó (s, zs, cs) hangok ejtése, némely esetben a ty, gy, ny hangok is
érintettek. A nyelvlökéses nyelés miatt fennálló beszédhibák javítása a nyelés korrekciója
nélkül sikertelen.
Ideális esetben a problémával a logopédus, és fogszabályzó szakember és fül-orr-
gégész team- munkában foglalkozik, de nem elhanyagolható a szülő támogató szerepe sem! A
terápia megkezdése előtt a gyermeknek le kell mondania a kiváltó rossz szokásokról. A
logopédiai terápia a sikeres leszokás után 2 hónappal kezdhető. A terápia alapvetően épít a
gyermek együttműködésére, motivációjára a helyes nyelés és beszéd elsajátítása érdekében.
